Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Unto the end. To the sons of Korah, toward understanding. We have heard, O God, with our own ears. Our fathers have announced to us the work that you wrought in their days and in the days of antiquity.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Your hand dispersed the Gentiles, and you transplanted them. You afflicted a people, and you expelled them.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
For they did not take possession of the land by their sword, and their own arm did not save them. But your right hand and your arm, and the light of your countenance did so, because you were pleased with them.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
You yourself are my king and my God, who commands the salvation of Jacob.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
With you, we will brandish a horn before our enemies; and in your name, we will spurn those rising up against us.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
For I will not hope in my bow, and my sword will not save me.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
For you have saved us from those who afflict us, and you have bewildered those who hate us.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
In God, we will give praise all day long; and in your name, we will confess forever.
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
But now, you have rejected and bewildered us, and you will not go forth with our armies, O God.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
You have turned our back to our enemies, and those who hated us have plundered for themselves.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
You have given us over like sheep for food. You have scattered us among the Gentiles.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
You have sold your people without a price, and no great number was exchanged for them.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
You have set us as a disgrace to our neighbors, a scoff and a derision to those who are around us.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
You have set us as a parable among the Gentiles, a shaking of the head among the peoples.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
All day long my shame is before me, and the confusion of my face has covered me,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
before the voice of the reproacher and the commentator, before the face of the adversary and the pursuer.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
All these things have come upon us, yet we have not forgotten you, and we have not acted unjustly in your covenant.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
And our heart has not turned back. And you have not diverted our steps from your way.
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
For you humbled us in a place of affliction, and the shadow of death has covered us.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
If we have forgotten the name of our God, and if we have extended our hands to a foreign god,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
will not God find this out? For he knows the secrets of the heart.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
For, because of you, we are being killed all day long. We are considered as sheep for the slaughter.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Rise up. Why do you fall asleep, O Lord? Rise up, and do not reject us in the end.
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Why do you turn your face away, and why do you forget our needfulness and our tribulation?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
For our soul has been humbled into the dust. Our belly has been bound to the earth.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Rise up, O Lord. Help us and redeem us, because of your name.
