Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Voor muziekbegeleiding. Van de zonen van Kore; een leerdicht. O God, wij hebben het met eigen oren gehoord, Onze vaderen hebben het ons verteld, Wat Gij gedaan hebt in hun dagen, Met eigen hand in vroeger tijd.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Naties hebt Gij uitgeroeid om hèn te planten, Volkeren geveld, om hèn te doen groeien.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Neen, niet met hun zwaard namen zij bezit van het Land, Niet hun arm bracht hun zege: Maar het was uw rechterhand en uw arm En het licht van uw aanschijn, omdat Gij ze lief hadt.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Gij waart het, mijn Koning en God, Die Jakob de zege verleende;
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Met úw hulp sloegen wij onze vijanden neer, Door úw Naam trapten wij onze haters tegen de grond;
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Neen, ik heb niet vertrouwd op mijn boog, En mijn zwaard kon de zege niet schenken.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
Maar Gij hebt ons van onze verdrukkers verlost, En onze haters te schande gemaakt;
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
In God mochten we steeds blijven roemen, En uw Naam in eeuwigheid prijzen!
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Maar nú hebt Gij ons verstoten, ons te schande gemaakt, En trekt niet meer met onze heirscharen op;
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Gij laat ons vluchten voor onze verdrukkers, En onze haters roven ons leeg!
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Gij levert ons als slachtvee uit, En verstrooit ons onder de naties;
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Verkoopt uw volk voor een spotprijs, En geeft het bijna voor niet!
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Gij maakt ons tot smaad onzer buren, Tot spot en hoon voor die ons omringen;
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Gij laat de heidenen over ons schimpen, De volkeren meewarig het hoofd over ons schudden.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
Mijn schande staat mij altijd voor ogen, En de schaamte bedekt mijn gelaat,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Om de praatjes van schimper en spotter, Om de blik van vijand en hater.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
En dit alles trof ons, ofschoon wij U niet hebben vergeten, En uw Verbond niet hebben verbroken.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Ons hart is niet afvallig geworden, Onze schreden dwaalden niet af van uw pad;
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Toch hebt Gij ons naar het oord der jakhalzen verwezen, En ons met de schaduw des doods overdekt.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Of, hadden wij de Naam van onzen God soms vergeten, Onze handen naar vreemde goden geheven:
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
Zou God het misschien niet hebben geweten, Hij, die de hartsgeheimen doorgrondt?
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Neen, om Uwentwil blijft men ons wurgen, En worden wij als slachtvee behandeld!
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Sta op dan; waarom zoudt Gij slapen, o Heer! Ontwaak; blijf ons niet altijd verstoten!
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Waarom zoudt Gij uw aanschijn verbergen, Onze nood en ellende vergeten?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Want onze ziel ligt gebukt in het stof, En ons lichaam kleeft vast aan de grond.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Sta op, ons te hulp! Red ons om wille van uw genade!
