Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Til Sangmesteren. Af Koras Sønner. En Maskil.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Gud, vi har hørt det med egne Ører, vore Fædre har fortalt os derom; du øved en Daad i deres Dage, i Fortids Dage med din Haand;
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Folk drev du bort, men plantede hine, Folkeslag knuste du, men dem lod du brede sig;
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
thi de fik ej Landet i Eje med Sværdet, det var ej deres Arm, der gav dem Sejr, men det var din højre, din Arm og dit Ansigts Lys, thi du havde dem kær.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Du, du er min Konge, min Gud, som sender Jakob Sejr.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Ved dig nedstøder vi Fjenden, Modstanderne træder vi ned i dit Navn;
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
thi ej paa min Bue stoler jeg, mit Sværd kan ikke give mig Sejr;
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
men du gav os Sejr over Fjenden, du lod vore Avindsmænd blive til Skamme.
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Vi roser os altid af Gud, dit Navn vil vi love for evigt. (Sela)
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Dog har du forstødt os, gjort os til Spot, du drager ej med vore Hære;
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
du lader os vige for Fjenden, vore Avindsmænd tager sig Bytte;
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
du har givet os hen som Slagtekvæg, og strøet os ud mellem Folkene,
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
dit Folk har du solgt til Spotpris, vandt ikke Rigdom ved Salget.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Til Haan for Naboer gør du os, til Spot og Spe for Grander,
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
du gør os til Mundheld blandt Folkene, lader Folkeslagene ryste paa Hovedet ad os.
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Min Skændsel er mig altid i Tanke, og Skam bedækker mit Aasyn
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
for spottende, haanende Tale, for Fjendens og den hævngerriges Blikke.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Alt det kom over os, skønt vi glemte dig ikke, sveg ikke heller din Pagt!
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Vort Hjerte veg ikke fra dig, vore Skridt forlod ej din Vej.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Dog knuste du os, hvor Sjakalerne bor, og indhylled os i Mørke.
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
Havde vi glemt vor Guds Navn, bredt Hænderne ud mod en fremmed Gud,
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
vilde Gud ej opspore det? Han kender jo Hjerternes Løndom —
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
nej, for din Skyld dræbes vi Dagen lang og regnes som Slagtekvæg!
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Vaagn op, hvi sover du, Herre? Bliv vaagen, forstød ej for stedse!
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Hvorfor vil du skjule dit Aasyn, glemme vor Nød og Trængsel?
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Thi vor Sjæl ligger bøjet i Støvet, vort Legeme klæber ved Jorden. Staa op og kom os til Hjælp, forløs os for din Miskundheds Skyld!
