Zsoltárok 44

1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

Til Sangmesteren; af Koras Børn; en Undervisning.

2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

Gud! vi have hørt det med vore Øren, vore Fædre have fortalt os det, den Gerning du gjorde i deres Dage, i fordums Dage.

3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

Du fordrev Hedningerne ved din Haand, men dem plantede du; du handlede ilde med Folkene, men dem udbredte du.

4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Thi ikke ved deres Sværd indtoge de Landet, og deres Arm hjalp dem ikke, men din højre Haand og din Arm og dit Ansigts Lys, fordi du havde Behagelighed til dem.

5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Gud! du, ja, du er min Konge; befal Jakobs Frelse at komme!

6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

Ved dig ville vi nedstøde vore Fjender; i dit Navn ville vi nedtræde dem, som staa op imod os.

7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

Thi jeg forlader mig ikke paa min Bue, og mit Sværd kan ikke frelse mig.

8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

Men du har frelst os fra vore Fjender, og du har beskæmmet dem, som os hadede.

9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

Vi prise Gud den ganske Dag, og vi takke dit Navn evindelig. (Sela)

10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

Alligevel har du forkastet os og ladet os beskæmmes og vil ikke drage ud med vore Hære.

11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

Du lader os vige tilbage for Modstanderen, og de, som os hade, have gjort sig Bytte.

12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

Du giver os hen som Faar til at fortæres og har spredt os iblandt Hedningerne.

13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

Du sælger dit Folk, og det for intet, og du fik ingen stor Pris for dem.

14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

Du gør os til Skændsel for vore Naboer, til Spot og Haan for dem, som ere trindt omkring os.

15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

Du gør os til et Ordsprog iblandt Hedningerne, saa man ryster Hovedet over os iblandt Folkene.

16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

Min Forsmædelse er den ganske Dag for mig, og Bluelse har bedækket mit Ansigt

17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

for hans Røsts Skyld, som bespotter og forhaaner, for Fjendens og den hævngerriges Skyld.

18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

Alt dette er kommet over os, dog have vi ikke glemt dig, og vi have ikke handlet falskelig imod din Pagt.

19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

Vort Hjerte vendte sig ikke bort, og vor Gang bøjede ikke af fra din Vej,

20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

saa at du skulde knuse os i Dragers Bo og skjule os med Dødens Skygge.

21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

Dersom vi havde glemt vor Guds Navn og udbredt vore Hænder til en fremmed Gud,

22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

skulde Gud da ikke udfinde det? efterdi han kender Hjertets skjulte Tanker.

23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

Men vi blive ihjelslagne for din Skyld den ganske Dag, vi ere regnede som Slagtefaar.

24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

Vaagn op, hvorfor vil du sove, Herre? Vaagn op, forkast os ikke evindelig!

25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

Hvorfor vil du skjule dit Ansigt, glemme vor Elendighed og vor Trængsel?

26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!

Thi vor Sjæl er nedbøjet i Støvet, vor Krop hænger ved Jorden. Rejs dig til vor Hjælp og forløs os for din Miskundheds Skyld!