Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
可拉后裔的训诲诗，交与伶长。 神啊，你在古时， 我们列祖的日子所行的事， 我们亲耳听见了； 我们的列祖也给我们述说过。
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
你曾用手赶出外邦人， 却栽培了我们列祖； 你苦待列邦， 却叫我们列祖发达。
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
因为他们不是靠自己的刀剑得地土， 也不是靠自己的膀臂得胜， 乃是靠你的右手、你的膀臂， 和你脸上的亮光， 因为你喜悦他们。
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
神啊，你是我的王； 求你出令使雅各得胜。
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
我们靠你要推倒我们的敌人， 靠你的名要践踏那起来攻击我们的人。
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
因为，我必不靠我的弓； 我的刀也不能使我得胜。
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
惟你救了我们脱离敌人， 使恨我们的人羞愧。
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
我们终日因 神夸耀， 还要永远称谢你的名。 (细拉)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
但如今你丢弃了我们，使我们受辱， 不和我们的军兵同去。
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
你使我们向敌人转身退后； 那恨我们的人任意抢夺。
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
你使我们当作快要被吃的羊， 把我们分散在列邦中。
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
你卖了你的子民也不赚利， 所得的价值并不加添你的资财。
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
你使我们受邻国的羞辱， 被四围的人嗤笑讥刺。
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
你使我们在列邦中作了笑谈， 使众民向我们摇头。
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
我的凌辱终日在我面前， 我脸上的羞愧将我遮蔽，
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
都因那辱骂毁谤人的声音， 又因仇敌和报仇人的缘故。
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
这都临到我们身上， 我们却没有忘记你， 也没有违背你的约。
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
我们的心没有退后； 我们的脚也没有偏离你的路。
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
你在野狗之处压伤我们， 用死荫遮蔽我们。
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
倘若我们忘了 神的名， 或向别神举手，
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
神岂不鉴察这事吗？ 因为他晓得人心里的隐秘。
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
我们为你的缘故终日被杀； 人看我们如将宰的羊。
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
主啊，求你睡醒，为何尽睡呢？ 求你兴起，不要永远丢弃我们！
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
你为何掩面， 不顾我们所遭的苦难和所受的欺压？
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
我们的性命伏于尘土； 我们的肚腹紧贴地面。
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
求你起来帮助我们！ 凭你的慈爱救赎我们！
