Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
科辣黑後裔的訓誨歌，交與樂官。 天主，我們親耳聽見過，祖先也給我們述說過：昔日在他們那一時代，你手所行的偉業。
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
你為栽培他們，手驅散外人，你為發展他們，曾親自磨難異民。
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
的確，他們佔領了那地，並非靠著自己的刀劍，他們獲得了勝利，並非靠著自己的臂腕；完全是賴著你的右手和你的腕能，並你儀容的光輝，因為你喜愛他們。
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
你是我的天主，我的君王，是你使雅各伯打了勝仗。
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
仰仗著你，我們克勝了我們的對頭，因你的名，我們踐踏了我們的仇讎。
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
因我從未依恃過我的弓箭，拯救我的，也不是我的刀劍，
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
而是你救我們脫離我們的對頭，是你使痛恨我們的人都蒙羞受辱。
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
我們時時以天主而自豪，永永遠遠歌頌你的名號。
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
然而現今你拋棄我們，使我們蒙羞受辱，你也不再與我們的軍隊，一同出征為伍；
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
反而使我們在敵人，前轉身敗走，讓那些恨我們的人，劫奪俘虜。
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
你使我們有如待宰的羔羊，你使我們漂流而逃亡異邦；
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
你將你的子民賤價出售，你由售價並未獲財。
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
你使我們遭受鄰邦的侮辱，四周人民對我們諷刺咒詛；
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
你使我們成了異族的話柄，外邦人都向我們搖頭熱諷。
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
我的恥辱終日擺在我的眼前，羞愧也常籠罩著我的臉面：
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
因我聽到侮慢與欺凌者的聲音，又面臨仇敵和尋隙報復的人民。
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
我們雖然從未把你忘記，從來沒有違背過你的盟約，但我們身受了這一切災禍。
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
我們的心志從來沒有萎靡退縮，我們的腳步也未偏離你的正道；
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
但你竟將我們拋棄在野犬的邊界，以死亡的陰影把我們遮蓋。
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
如果我們忘卻了我們天主的聖名，並舉起我們的手朝向外邦的神明：
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
難道天主究查不出這事？因為祂洞悉人心的隱密。
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
我們卻是為了你，時常受傷受戕，他們竟將我們視作待宰的群羊。
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
醒來！我主，你為什麼依舊沉睡？起來！你不要永遠把我們拋棄。
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
你為什麼掩起你的慈顏，不顧我們的痛苦和辛酸？
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
請看，我們的靈魂已俯伏在灰間，我們的身體已緊貼於地面。
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
求你站起來，援助我們，因你的慈愛，拯救我們。
