Zsoltárok 42
1 Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása. Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
Para o músico chefe. Uma contemplação dos filhos de Corá. Como as calças de veado para os riachos de água, por isso, minha alma se calça atrás de você, Deus.
2 Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?
Minha alma tem sede de Deus, do Deus vivo. Quando eu devo comparecer diante de Deus?
3 Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: „Hol van a te Istened?”
Minhas lágrimas têm sido minha comida dia e noite, enquanto eles me perguntam continuamente: “Onde está seu Deus?”
4 Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.
Estas coisas eu me lembro, e derramar minha alma dentro de mim, como eu costumava ir com a multidão, e os levava à casa de Deus, com a voz da alegria e do louvor, uma multidão guardando um dia santo.
5 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.
Por que você está em desespero, minha alma? Por que você está perturbado dentro de mim? Esperança em Deus! Pois eu ainda o louvarei pela ajuda salvadora de sua presença.
6 Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.
Meu Deus, minha alma está em desespero dentro de mim. Portanto, eu me lembro de vocês da terra do Jordão, as alturas do Hermon, desde a colina Mizar.
7 Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
Deep chama a fundo ao ruído de suas cachoeiras. Todas as suas ondas e seus billows me varreram.
8 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
Yahweh comandará sua amorosa gentileza durante o dia. Na noite, sua canção estará comigo: uma oração ao Deus da minha vida.
9 Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
Vou perguntar a Deus, minha rocha: “Por que você se esqueceu de mim? Por que eu vou de luto por causa da opressão do inimigo”?
10 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
Como com uma espada nos meus ossos, meus adversários me reprovam, enquanto eles me perguntam continuamente: “Onde está seu Deus?”
11 Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.
Why você está em desespero, minha alma? Por que você está perturbado dentro de mim? Esperança em Deus! Pois eu ainda o louvarei, a ajuda salvadora do meu semblante, e do meu Deus.
