Zsoltárok 41
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
Ki he Takimuʻa, ko e Saame ʻa Tevita. ʻOku monūʻia ia ʻaia ʻoku tokanga ki he masiva: ʻe fakamoʻui ia ʻe Sihova he ʻaho ʻoe kovi.
2 Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
ʻE tauhi ia ʻe Sihova, mo pule ke moʻui ia; pea te ne monūʻia ʻi māmani: pea ʻe ʻikai te ke tukuange ia ki he loto ʻo hono ngaahi fili.
3 Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
ʻE fakamālohi ia ʻe Sihova ʻi he tokotoʻanga fakamamahi: te ke ngaohi hono mohenga kotoa pē ʻi hono mahaki.
4 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
Naʻaku pehē, “ʻE Sihova, ke ke ʻaloʻofa mai kiate au: fakamoʻui hoku laumālie; he kuo u fai angahala kiate koe.”
5 Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
ʻOku lauʻikoviʻi au ʻe hoku ngaahi fili: ʻE mate ʻafē ia, pea ʻauha hono hingoa?
6 Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.
Pea kapau ʻe haʻu ia ke vakai au, ʻoku ne lea loi: ʻoku tānaki ʻe hono loto kiate ia ʻae kovi; ʻoku ʻalu ia kituaʻā, ʻo fakahā ia.
7 Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
ʻOku fefanafanahi kiate au ʻakinautolu kotoa pē ʻoku fehiʻa kiate au: ʻoku nau fakakaukau kovi kiate au.
8 Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
ʻOku nau pehē, “ʻOku piki maʻu kiate ia ʻae mahaki kovi: pea ko ʻene tokoto ni ʻe ʻikai te ne toetuʻu hake mei ai.”
9 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
ʻIo, ko hoku kaumeʻa moʻoni, ʻaia naʻaku falala ki ai, ʻaia naʻa ne kai ʻi heʻeku mā, kuo hiki hake ʻe ia hono mui vaʻe kiate au.
10 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
Ka ko koe, ʻE Sihova, ke ke ʻaloʻofa kiate au, mo fokotuʻu hake au, pea te u totongi kiate kinautolu.
11 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
ʻOku ou ʻilo ʻi he meʻa ni ʻoku ke finangalo lelei kiate au, koeʻuhi ʻoku ʻikai kalanga ʻi he fiefia ʻa hoku fili kiate au.
12 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
Pea ko au, ʻoku ke poupou hake au ʻi heʻeku angatonu, pea te ke fokotuʻu au ʻi ho ʻao ʻo taʻengata.
13 Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!
Fakafetaʻi kia Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, talu mei muʻa, ʻo taʻengata. ʻEmeni mo ʻEmeni.
