Zsoltárok 41
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
To the Chief Musician. A Melody of David. How happy is he that is attentive to the poor, In the day of calamity, will Yahweh deliver him:
2 Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
Yahweh, will preserve him and keep him alive, And he shall be pronounced happy in the land, Do not then give him up at the desire of his enemies!
3 Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
Yahweh, will sustain him upon the bed of sickness, All his couch, hast thou transformed in his disease.
4 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
I, said—O Yahweh, show me favour, heal thou my soul, for I have sinned against thee:
5 Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
Mine enemies, speak ill of me, When will he die, and his name perish?
6 Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.
And, if he have come to see me, Falsehood, doth he speak, His own heart, gathereth iniquity to itself, he goeth forth, abroad he telleth it.
7 Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
Together—against me, do all who hate me whisper among themselves, Against me, devise they hurt for me.
8 Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
An infliction of the Abandoned One hath been fixed upon him, and, now that he hath lien down, he will not again rise.
9 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
Even the man whom I used to salute, in whom I put confidence, who used to eat my bread, —hath magnified his heel against me!
10 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
But, thou, O Yahweh, show me favour and raise me up, That I may repay them.
11 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
Hereby, do I know that thou delightest in me, In that mine enemy shall not raise a shout over me.
12 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
But, as for me, In my blamelessness, hast thou held me fast, And hast caused me to stand before thee unto times age-abiding.
13 Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!
Blessed be Yahweh, the God of Israel, From the age that is past, even unto the age yet to come: Amen and Amen!
