Zsoltárok 41
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
For the end, a Psalm of David. Blessed [is the man] who thinks, on the poor and needy: the Lord shall deliver him in an evil day.
2 Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
May the Lord preserve him and keep him alive, and bless him on the earth, and not deliver him into the hands of his enemy.
3 Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
May the Lord help him upon the bed of his pain; thou hast made all his bed in his sickness.
4 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
I said, O Lord, have mercy upon me; heal my soul; for I have sinned against thee.
5 Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
Mine enemies have spoken evil against me, [saying], When shall he die, and his name perish?
6 Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.
And if he came to see [me], his heart spoke vainly; he gathered iniquity to himself; he went forth and spoke in like manner.
7 Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
All my enemies whispered against me; against me they devised my hurt.
8 Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
They denounced a wicked word against me, [saying], Now that he lies, shall he not rise up again?
9 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
For even the man of my peace, in whom I trusted, who ate my bread, lifted up [his] heel against me.
10 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
But thou, O Lord, have compassion upon me, and raise me up, and I shall requite them.
11 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
By this I know that thou hast delighted in me, because mine enemy shall not rejoice over me.
12 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
But thou didst help me because of [mine] innocence, and hast established me before thee for ever.
13 Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!
Blessed [be] the Lord God of Israel from everlasting, and to everlasting. So be it, so be it.
