Zsoltárok 4
1 Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
Ki he Takimuʻa ʻi he Nekina, ko e Saame ʻa Tevita. ʻO kau ka kole, fanongo mai kiate au, ʻE ʻOtua ʻo ʻeku māʻoniʻoni: naʻa ke halahalaʻi au mei he mamahi; ke ke ʻaloʻofa mai kiate au, pea fanongo ki heʻeku lotu.
2 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? (Szela)
ʻAe ngaahi foha ʻoe tangata, ʻe ngata ʻafē hoʻomou liliu hoku nāunau ko e meʻa fakamā? ʻe ngata ʻafē hoʻomou ʻofa ki he meʻa vaʻinga pe, ʻo kumi ki he loi? (Sila)
3 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
Ka mou ʻilo kuo vaheʻi ʻe Sihova maʻana ʻaia ʻoku angalelei: ʻe fanongo ʻe Sihova ʻo kau ka kole kiate ia.
4 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! (Szela)
Mou manavahē, pea ʻoua naʻa fai angahala: fakakaukau mo homou loto ʻi homou mohenga, pea mou fakalongo pe. (Sila)
5 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
Feilaulau ʻaki ʻae ngaahi feilaulau māʻoniʻoni, pea mou falala kia Sihova.
6 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
ʻOku pehē ʻe he tokolahi, “Ko hai te ne fakahā ha lelei kiate kitautolu?” ʻE Sihova, ke ke hiki hake kiate kimautolu ʻae maama ʻo ho fofonga.
7 Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.
Kuo ke ʻai ki hoku loto ʻae fiefia lahi hake ʻi he fiefia ʻi he kuonga naʻe tupu ʻo lahi ai ʻenau uite mo e uaine.
8 Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.
Te u tokoto hifo ʻi he fiemālie, ʻo mohe: he ko koe pē, ʻE Sihova, ʻoku ke pule ke u nofo lelei.
