Zsoltárok 4
1 Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
Poslušaj me, kadar kličem, oh Bog moje pravičnosti. Osvobodil si me, ko sem bil v stiski, usmili se me in usliši mojo molitev.
2 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? (Szela)
Oh vi človeški sinovi, doklej boste mojo slavo spreminjali v sramoto? Kako dolgo boste ljubili prazne reči in iskali laž? (Sela)
3 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
Toda vedite, da je Gospod zase oddvojil tistega, ki je bogaboječ. Gospod bo slišal, kadar kličem k njemu.
4 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! (Szela)
Stoj v strahospoštovanju in ne greši. Na svoji postelji se posvetuj s svojim lastnim srcem in miruj. (Sela)
5 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
Daruj klavne daritve pravičnosti in svoje trdno upanje položi v Gospoda.
6 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
Mnogi so, ki pravijo: »Kdo nam bo pokazal karkoli dobrega?« Gospod, dvigni nad nami svetlobo svojega obličja.
7 Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.
V moje srce si položil veselje, več kot v času, ko je naraslo njihovo žito in njihovo vino.
8 Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.
V miru se bom ulegel in spal. Kajti samo ti, Gospod, mi daješ prebivati na varnem.
