Zsoltárok 4
1 Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
Кад Те зовем чуј ме, Боже, правдо моја! У тескоби дај ми простор; смилуј се на ме и услиши молитву моју.
2 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? (Szela)
Синови човечији! Докле ће слава моја бити у срамоти? Докле ћете љубити ништавило и тражити лажи?
3 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
Знајте да Господ дивно чува светог свог; Господ чује кад Га зовем.
4 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! (Szela)
Гневећи се не грешите; размислите у срцима својим на постељама својим, и утолите.
5 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
Принесите жртву за правду, и уздајте се у Господа.
6 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
Многи говоре: Ко ће нам показати шта је добро? Обрати к нама, Господе, светло лице своје.
7 Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.
А мени си дао у срце радост већу него што је они имају, кад им роди пшеница и вино.
8 Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.
Ја мирно лежем и спавам; јер Ти, Господе, сам дајеш ми, те сам без страха.
