Zsoltárok 4
1 Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
Anumzanimoka kema hanugenka fatgo navu'navani'a refko hunka negenka antahinamio! Knafima mani'nogenka kagra naza hu'nane. Kasunku hunantenka nunamu'ni'a antahinamio.
2 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? (Szela)
Hagi ama vahe'mota nama'a zupa ra nagima nenamiza zana eri rukrahe huta, agafa'a omne'zantera nazeri nagazea nehaze? Nama'a zupa nena raga ore nanekea avesinenteta havi nanekea nevararize?
3 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
Hianagi antahio, Ra Anumzamo'a agri'ma nevaririza vahera zamazeri ruotge huno agrarega zamavarenenteno, nagrama nunamuma hanugeno'a antahi namigahie.
4 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! (Szela)
Krimpama nehena kumira osuo, tafeka'are masenenka kea osu mani'nenka kagu'afi antahintahia huo.
5 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
Ofa fatgo hunka Kresramana nevunka, Ra Anumzamofonte kamentinti huo.
6 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
Rama'a hu'za, iza knare'zana taveri hugahie? hu'za nehaze. Hanki Ra Anumzamoka atregeno kavugosafinti masamo'a remsa huranteno.
7 Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.
Kagra tusi'a muse'za nagu'afina ante avitenantankeno witine kasefa wainima vasagazageno rama'a hige'zama musema nehazama'a agatere'ne.
8 Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.
Narimpa fru hu'na korora osu'na masegahue. Na'ankure Ra Anumzamoka naza hanke'na hazenkea e'ori knare hu'na nemanue.
