Zsoltárok 4
1 Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
Thaburi ya Daudi Njĩtĩka rĩrĩa ndagũkaĩra, Wee Ngai wakwa, o Wee mũthingu. Ũndeithagie rĩrĩa ndĩ mĩnyamaro-inĩ; njiguĩra tha na ũigue mahooya makwa.
2 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? (Szela)
Inyuĩ, andũ aya, nĩ nginya rĩ mũgũtũũra mũtũmaga riiri wakwa ũnyararwo? Nĩ nginya rĩ mũgũtũũra mwendete maũndũ ma tũhũ, na mũkarongoragia ngai cia maheeni?
3 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
Menyai atĩ Jehova nĩeyamũrĩire arĩa mamwendete; Jehova nĩarĩiguaga rĩrĩa ndamũkaĩra.
4 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! (Szela)
Mũngĩrakara mũtikehie; rĩrĩa mũrĩ marĩrĩ-inĩ manyu-rĩ, thuthuuragiai ngoro cianyu mwĩkirĩire.
5 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
Rutagai magongona marĩa magĩrĩire, na mwĩhokage Jehova.
6 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
Kũrĩ andũ aingĩ maroria atĩrĩ, “Nũũ ũngĩtuonia maũndũ mega?” Wee Jehova reke ũtheri wa gĩthiithi gĩaku ũtwarĩre.
7 Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.
Wee nĩũnjiyũrĩtie gĩkeno kĩnene ngoro-inĩ yakwa, gũkĩra kĩrĩa makoragwo nakĩo hĩndĩ ya bũthi wa ngano na ndibei ya mũhihano.
8 Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.
Niĩ ndĩrĩkomaga na nyonage toro ndĩ na thayũ, nĩgũkorwo Wee Jehova nĩwe ũikaraga ũũmenyereire wega.
