Zsoltárok 4
1 Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
“To the chief musician on Neginoth, a psalm of David.” When I call, answer me, O God of my righteousness: amidst distress thou hast [ever] granted me enlargement; be gracious unto me, and hear my prayer.
2 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? (Szela)
O ye sons of men, how long shall my glory be put to shame? [how long] will ye love vanity, will ye seek for lies? (Selah)
3 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
But know that the Lord hath set apart the pious for himself: the Lord will hear when I call on him.
4 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! (Szela)
Tremble, and sin not: commune with your heart upon your bed, and be still (Selah)
5 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
Offer the sacrifices of righteousness, and put your trust in the Lord.
6 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
Many say, “Who will show us happiness? Let shine brightly over us the light of thy countenance, O Lord.”
7 Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.
[But] thou hast placed more joy in my heart than at the time when their corn and their wine were increased.
8 Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.
In peace, altogether, will I lay me down and sleep; for thou, Lord, alone, causest me to dwell in safety.
