Zsoltárok 4
1 Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
Unto the end, in verses. A psalm for David. When I called upon him, the God of my justice heard me: when I was in distress, thou hast enlarged me. Have mercy on me: and hear my prayer.
2 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? (Szela)
O ye sons of men, how long will you be dull of heart? why do you love vanity, and seek after lying?
3 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
Know ye also that the Lord hath made his holy one wonderful: the Lord will hear me when I shall cry unto him.
4 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! (Szela)
Be angry, and sin not: the things you say in your hearts, be sorry for them upon your beds.
5 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
Offer up the sacrifice of justice, and trust in the Lord: many say, Who sheweth us good things?
6 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
The light of thy countenance O Lord, is signed upon us: thou hast given gladness in my heart.
7 Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.
By the fruit of their corn, their wine and oil, they are multiplied.
8 Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.
In peace in the selfsame I will sleep, and I will rest: For thou, O Lord, singularly hast settled me in hope.
