Zsoltárok 4
1 Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
Tubagon mo ako sa diha nga magtawag ako, Oh Dios sa akong pagkamatarung; Gibuhian mo ako sa diha ako sa akong kalisdanan: Kaloy-i ako ug patalinghugan mo ang akong pag-ampo.
2 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? (Szela)
Oh kamo nga mga anak sa mga tawo, hangtud ba anus-a nga pagabalihon ninyo ang akong himaya ngadto sa pagkatalamayon? Hangtud anus-a ba ang paghigugma ninyo sa kakawangan, ug ang pagpangita ninyo sa kabakakan? (Selah)
3 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
Apan hibaloi nga si Jehova nagpinig alang kaniya sa tawo nga diosnon: Si Jehova magapatalinghug sa diha nga magatawag ako kaniya.
4 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! (Szela)
Tumindog kamo nga may pagkurog, ug dili kamo magpakasala: Makigsulti kamo sa inyong kaugalingong kasingkasing diha sa inyong higdaanan, ug maghilum kamo. (Selah)
5 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
Panghalad kamo ug mga halad sa pagkamatarung, Ug ibutang ang inyong pagsalig diha kang Jehova.
6 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
Daghan ang mga nagaingon: Kinsa ang magapakita kanato ug butang maayo? Ibanwag, Oh Jehova, ang kahayag sa imong nawong sa ibabaw namo.
7 Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.
Nagbutang ikaw ug kalipay sa akong kasingkasing, Labaw pa kay sa ilang hingbatonan sa panahon nga midaghan ang ilang trigo ug ang ilang duga sa parras.
8 Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.
Sa pakigdait magahigda ako, ug magakatulog ako: Kay ikaw lamang, Jehova, ang nagapapuyo kanako sa walay kabilinggan.
