Zsoltárok 39
1 Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
For the chief musician, for Jeduthun. A psalm of David. I decided, “I will watch what I say so that I do not sin with my tongue. I will muzzle my mouth while in the presence of an evil man.”
2 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
I kept silent; I kept back my words even from saying anything good, and my pain grew worse.
3 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
My heart became hot; when I thought about these things, it burned like a fire. Then finally I spoke.
4 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
“Yahweh, make me know when will be the end of my life and the extent of my days. Show me how transient I am.
5 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)
See, you have made my days only the width of my hand, and my lifetime is like nothing before you. Surely every man is a single breath. (Selah)
6 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
Surely every man walks about like a shadow. Surely everyone hurries about to accumulate riches although they do not know who will receive them.
7 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
Now, Lord, for what am I waiting? You are my only hope.
8 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
Rescue me from my sins; do not make me the reproach of fools.
9 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
I am silent and cannot open my mouth, because it is you who has done it.
10 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
Stop wounding me; I am overwhelmed by the blow of your hand.
11 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)
When you discipline people for sin, you consume the things they desire like a moth; surely all people are nothing but vapor. (Selah)
12 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
Hear my prayer, Yahweh, and listen to me; listen to my weeping! Do not be deaf to me, for I am like a foreigner with you, a refugee like all my ancestors were.
13 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
Turn your gaze from me so that I may smile again before I die.”
