< Zsoltárok 39 >
1 Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
For the Leader, for Jeduthun. A Psalm of David. I said: 'I will take heed to my ways, that I sin not with my tongue; I will keep a curb upon my mouth, while the wicked is before me.'
2 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
I was dumb with silence; I held my peace, had no comfort; and my pain was held in check.
3 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
My heart waxed hot within me; while I was musing, the fire kindled; then spoke I with my tongue:
4 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
'LORD, make me to know mine end, and the measure of my days, what it is; let me know how short-lived I am.
5 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)
Behold, Thou hast made my days as hand-breadths; and mine age is as nothing before Thee; surely every man at his best estate is altogether vanity. (Selah)
6 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
Surely man walketh as a mere semblance; surely for vanity they are in turmoil; he heapeth up riches, and knoweth not who shall gather them.
7 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
And now, Lord, what wait I for? My hope, it is in Thee.
8 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
Deliver me from all my transgressions; make me not the reproach of the base.
9 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
I am dumb, I open not my mouth; because Thou hast done it.
10 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
Remove Thy stroke from off me; I am consumed by the blow of Thy hand.
11 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)
With rebukes dost Thou chasten man for iniquity, and like a moth Thou makest his beauty to consume away; surely every man is vanity. (Selah)
12 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
Hear my prayer, O LORD, and give ear unto my cry; keep not silence at my tears; for I am a stranger with Thee, a sojourner, as all my fathers were.
13 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
Look away from me, that I may take comfort, before I go hence, and be no more.'