Zsoltárok 39

1 Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.

For Jeduthun, the music director. A psalm of David. I told myself, “I will be careful in what I do, and not sin in what I say. I will keep my mouth shut when the wicked are around.”

2 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

So I was completely silent—I didn't even say anything good. But the pain inside only got worse.

3 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:

My mind burned as if on fire; I had to say what I was thinking:

4 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

Lord, remind me. How short is my life? How long do I have? Remind me how quickly my life will pass.

5 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)

Just look at the tiny amount of days you have given me! In your eyes my whole lifetime is like nothing. Our lives here are just a breath… (Selah)

6 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

Human beings are just shadows walking around. They pointlessly rush through life, trying to pile up possessions without knowing who will get them.

7 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

So Lord, what am I looking for? I put my hope in you.

8 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

Save me from my rebellion. Don't let me be mocked by fools.

9 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

I will stay quiet, I won't say a word, for it's you who has done this to me.

10 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

Please stop hitting me! Your beating has worn me out!

11 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)

When you discipline us, reprimanding us for our sins, it's like a moth eating up what is precious to us. All of us are just a breath… (Selah)

12 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.

Please hear my prayer, Lord! Listen to my cry for help! Don't be deaf to my weeping. Please treat me as your guest, passing through, just like my forefathers.

13 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!

Please leave me alone so I can be cheerful again, before I am dead and gone.