Zsoltárok 39

1 Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.

達味詩歌，交與樂官耶杜通。 我已決定：我要謹遵我的道路，免得我以口舌犯罪，當惡人在我面前時，我以口罩籠住我嘴。

2 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

我默不作聲，以免口出惡語，但我的痛楚更因此而加劇。

3 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:

我的心在腔滾滾沸騰，我愈沉思愈覺得烈火如焚；我的舌頭便不耐煩地說：

4 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

上主，求你明白啟示我：我的終期和壽數究有幾何，好使我知道我是何等脆弱。

5 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)

你使我的歲月屈指可數，我的生命在你前算是虛無。世人的生存只是一口呵噓。

6 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

人生實如泡影，只是白白操勞，他們所有積蓄不知誰來得到。

7 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

我主，現今我還什麼希望？我的希望寄託在你的身上!

8 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

救你救我脫離我的種種罪愆，不要使我受愚人的恥笑侮慢。

9 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

我靜默不言，有口不開，因為這事是由你安排。

10 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

求你由我身上去這場災患，因你手的打擊，我已消瘦不堪。

11 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)

你為了罰罪而把世人懲治，你像蛀蟲將他的珍寶侵蝕；至於人，不過只是一口氣。上主，求你俯聽我的祈禱，求你側耳靜聽我的哀告，莫要作聾不聽我的哭號。因為

12 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.

我在你前只是旅客，如我列祖一樣只是路。

13 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!

求你轉移你的目光，不要怒視我，使我一去不返之前能得享安樂。