Zsoltárok 39
1 Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
Ako miingon: Pagamatngonan ko ang akong mga dalan, Aron dili ako makasala uban sa akong dila: Pagabantayan ko ang akong baba uban sa bukado, Samtang ang mga dautan ania sa atubangan nako.
2 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
Naamang ako, uban ang paghilum, mihilum ako, bisan pa tungod sa maayo; Ug misamot ang akong kasakit.
3 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
Ang akong kasingkasing nag-init sa sulod nako; Samtang nagapalandong ako, misiga ang kalayo; Unya misulti ako uban sa akong dila:
4 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
Jehova, pahibaloa ako sa akong katapusan, Ug sa sukod sa akong mga adlaw; Pahibaloa ako sa akong kahuyang.
5 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)
Ania karon, imong gipahamubo ang akong mga adlaw ingon sa mga dapal sa akong mga kamot; Ug ang tibook ko nga kinabuhi ingon lamang sa walay-bili sa imong atubangan: Sa pagkamatuod, ang tagsatagsa ka tawo diha sa iyang labing maayong kahimtang maingon lamang sa kakawangan nga tim-os. (Selah)
6 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
Sa pagkamatuod, ang tagsatagsa ka tawo nagalakaw ingon lamang sa usa ka kawang nga talanawon; Sa pagkamatuod ang ilang kasaba kawang lamang: Siya nagatigum ug mga bahandi, ug wala mahibalo kong kinsa ang mahiagum kanila.
7 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
Ug karon, Ginoo, unsa ba ang ginapaabut ko! Ang akong paglaum anaa kanimo.
8 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
Luwasa ako gikan sa tanan ko nga mga kalapasan: Ayaw ako himoa nga yubitonon sa mga buang.
9 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
Naamang ako, wala ako magbuka sa akong baba; Kay ikaw ang nagbuhat niini.
10 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
Kuhaa sa ibabaw nako ang imong hampak: Naut-ut ako pinaagi sa pagbunal sa imong kamot.
11 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)
Sa diha nga ikaw magasaway sa tawo tungod sa iyang kasal-anan, Ikaw magapala sa iyang katahum sama sa usa ka anunogba: Sa pagkamatuod ang tagsatagsa ka tawo maoy kakawangan lamang. (Selah)
12 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
Pamatia ang akong pag-ampo, Oh Jehova, ug patalinghugi ang akong pagtu-aw; Ayaw pagpakahilum niining akong mga luha: Kay ako lumalangyaw uban kanimo, Usa ka humalapit, ingon sa tanan ko nga mga amahan.
13 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
Oh tugoti ako, nga mahiulian ako ug kusog, Sa dili pa ako mogikan ug mawagtang.
