Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Dawut yazghan küy: — (Eslime üchün) I Perwerdigar, ghezipingde tenbih bermigeysen, Qehringde méni jazalimighaysen!
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Chünki oqliring méni zeximlendürüp sanjidi, Qolung üstümdin qattiq basti.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Qattiq gheziping tüpeylidin etlirimde héch saqliq yoq, Gunahim tüpeylidin ustixanlirimda aram yoqtur.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Chünki gunahlirim boyumdin tashti; Ular kötürelmigüsiz éghir yüktek méni bésiwaldi.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Exmeqliqimdin jarahetlirim sésip, shelwerep ketti.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Azabtin bellirim tolimu pükülüp ketti, Kün boyi ghemge pétip yürimen!
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Chatiraqlirim otqa toldi, Etlirimning saq yéri yoqtur.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Men tolimu halsirap, ézilip kettim; Qelbimdiki azab-qayghu tüpeylidin hörkireymen.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Reb, barliq arzuyum köz aldingdidur; Uh tartishlirim Sendin yoshurun emes;
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Yürikim jighildap, halimdin kettim; Közlirimning nuri öchti.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Yar-buraderlirimmu méni urghan waba tüpeylidin, özlirini mendin tartti; Yéqinlirimmu mendin yiraq qachti.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Jénimni almaqchi bolghanlar tuzaq quridu; Manga ziyanni qestligenler zehirini chachmaqta; Ular kün boyi hiyle-mikirlerni oylimaqta.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Lékin men gas ademdek anglimaymen, Gacha ademdek aghzimni achmaymen;
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Berheq, men angliyalmaydighan gaslardek bolup qaldim; Aghzimda qilidighan reddiye-tenbih yoq.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Chünki ümidimni Sen Perwerdigargha baghlidim; Reb Xudayim, Sen iltijayimgha ijabet qilisen.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Chünki men: — «Ular méning üstümge chiqip maxtanmighay; Bolmisa, putlirim téyilip ketkende, ular shadlinidu» — dédim men.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Chünki men deldengship, tügishey dep qaldim, Azabim köz aldimdin ketmeydu.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Chünki men öz yamanliqimni iqrar qilimen; Gunahim üstide qayghurimen.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Lékin düshmenlirim jushqun hem küchlüktur; Qara chaplap, manga nepretlen’genlerning sani nurghundur.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Wapagha japa qilidighanlar bolsa, men bilen qarshilishidu; Chünki men yaxshiliqni közlep, intilimen.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
I Perwerdigar, mendin waz kechmigeysen! I Xudayim, mendin yiraqlashmighaysen!
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
I Reb, méning nijatliqim, Manga chapsan yardem qilghaysen!
