Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Dawid dwom. Adesrɛ. Ao Awurade, nka mʼanim wɔ wʼabofuo mu na ntwe mʼaso wɔ wʼabufuhyeɛ mu.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Wo bɛmma ahwire me mu, na wo nsa adwerɛ me.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Wʼabofuhyeɛ no enti, ahoɔden biara nni me mu; me bɔne enti, me nnompe ahodwo.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Mʼafɔdie amene me te sɛ adesoa a emu yɛ duru dodo.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Mʼakuro bɔn na aporɔ ɛsiane me bɔne mu agyimisɛm enti.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Makoto na wɔabrɛ me ase; da mu nyinaa menantenante twa agyaadwoɔ.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Mʼakyi dompe mu yea boro so: ahoɔden biara nni me onipadua mu.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Mabrɛ na mapɛkyɛ koraa. Mʼakoma mu yea ma me si apinie.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Ao Awurade, deɛ merehwɛ anim nyinaa da wʼanim; mʼapinisie nhintaa wo.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Mʼakoma bɔ paripari, na mʼahoɔden asa mpo mʼaniwa aduru sum.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Mʼapirakuro enti me nnamfonom ne mʼayɔnkofoɔ mmɛn me; mʼafipamfoɔ twe wɔn ho firi me ho.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Wɔn a wɔpɛ sɛ wɔkum me no sum me mfidie, wɔn a wɔpɛ sɛ wɔha me no di me sɛeɛ ho nkɔmmɔ. Ɛda mu nyinaa wɔdwene nnaadaasɛm ho.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Mete sɛ ɔsotifoɔ a ɔnte asɛm, mete sɛ mumu a ɔntumi nkasa.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Mayɛ sɛ obi a ɔnte asɛm, deɛ nʼano ntumi mma mmuaeɛ.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Ao Awurade, meretwɛn wo; Ao Awurade me Onyankopɔn, wobɛgye me so.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Mekaa sɛ, “Mma wɔn ani nnye; anaa mma wɔnhoahoa wɔn ho wɔ me nan a awatiri no enti.”
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Mereyɛ mahwe ase, na me yea da so wɔ me mu.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Meka me mfomsoɔ kyerɛ; me bɔne hyɛ me so.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Bebree na wɔyɛ mʼatamfoɔ; wɔn a wɔtane me kwa no dɔɔso.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Wɔn a wɔde bɔne tua me papa so ka no bɔ me ahohora ɛberɛ a mereyɛ papa.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Ao, Awurade nnya me. Ao me Onyankopɔn, nkɔ akyiri!
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Bra ntɛm bɛboa me, Awurade, mʼAgyenkwa. Wɔde ma ɔdwomkyerɛfoɔ no. Yedutun.
