Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Anma sunusu için Davut'un mezmuru Ya RAB, öfkelenip azarlama beni, Gazapla yola getirme!
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Okların içime saplandı, Elin üzerime indi.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Öfken yüzünden sağlığım bozuldu, Günahım yüzünden rahatım kaçtı.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Çünkü suçlarım başımdan aştı, Taşınmaz bir yük gibi sırtımda ağırlaştı.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Akılsızlığım yüzünden Yaralarım iğrenç, irinli.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Eğildim, iki büklüm oldum, Gün boyu yaslı dolaşıyorum.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Çünkü belim ateş içinde, Sağlığım bozuk.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Tükendim, ezildim alabildiğine, İnliyorum yüreğimin acısından.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Ya Rab, bütün özlemlerimi bilirsin, İniltilerim senden gizli değil.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Yüreğim çarpıyor, gücüm tükeniyor, Gözlerimin feri bile söndü.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Eşim dostum kaçar oldu derdimden, Yakınlarım uzak duruyor benden.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Canıma susayanlar bana tuzak kuruyor, Zararımı isteyenler kuyumu kazıyor, Gün boyu hileler düşünüyorlar.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Ama ben bir sağır gibi duymuyorum, Bir dilsiz gibi ağzımı açmıyorum;
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Duymaz, Ağzında yanıt bulunmaz bir adama döndüm.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Umudum sende, ya RAB, Sen yanıtlayacaksın, ya Rab, Tanrım benim!
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Çünkü dua ediyorum: “Halime sevinmesinler, Ayağım kayınca böbürlenmesinler!”
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Düşmek üzereyim, Acım hep içimde.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Suçumu itiraf ediyorum, Günahım yüzünden kaygılanıyorum.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Ama düşmanlarım güçlü ve dinç, Yok yere benden nefret edenler çok.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
İyiliğe karşı kötülük yapanlar bana karşı çıkar, İyiliğin peşinde olduğum için.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Beni terk etme, ya RAB! Ey Tanrım, benden uzak durma!
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Yardımıma koş, Ya Rab, kurtuluşum benim!
