< Zsoltárok 38 >
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Salmo de David, para recordar. JEHOVÁ, no me reprendas en tu furor, ni me castigues en tu ira.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Porque tus saetas descendieron á mí, y sobre mí ha caído tu mano.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
No hay sanidad en mi carne á causa de tu ira; ni hay paz en mis huesos á causa de mi pecado.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Porque mis iniquidades han pasado mi cabeza: como carga pesada se han agravado sobre mí.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Pudriéronse, corrompiéronse mis llagas, á causa de mi locura.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Estoy encorvado, estoy humillado en gran manera, ando enlutado todo el día.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Porque mis lomos están llenos de irritación, y no hay sanidad en mi carne.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Estoy debilitado y molido en gran manera; bramo á causa de la conmoción de mi corazón.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Señor, delante de ti están todos mis deseos; y mi suspiro no te es oculto.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Mi corazón está acongojado, hame dejado mi vigor; y aun la misma luz de mis ojos no está conmigo.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Mis amigos y mis compañeros se quitaron de delante de mi plaga; y mis cercanos se pusieron lejos.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Y los que buscaban mi alma armaron lazos; y los que procuraban mi mal hablaban iniquidades, y meditaban fraudes todo el día.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Mas yo, como [si fuera] sordo, no oía; [y estaba] como un mudo, [que] no abre su boca.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Fuí pues como un hombre que no oye, y que en su boca no tiene reprensiones.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Porque á ti, oh Jehová, esperé yo: tú responderás, Jehová Dios mío.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Porque dije: Que no se alegren de mí: cuando mi pie resbalaba, sobre mí se engrandecían.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Empero yo estoy á pique de claudicar, y mi dolor está delante de mí continuamente.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Por tanto denunciaré mi maldad; congojaréme por mi pecado.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Porque mis enemigos están vivos [y] fuertes: y hanse aumentado los que me aborrecen sin causa:
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Y pagando mal por bien me son contrarios, por seguir yo lo bueno.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
No me desampares, oh Jehová: Dios mío, no te alejes de mí.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Apresúrate á ayudarme, oh Señor, mi salud.