Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Jehová, no me reprendas con tu furor, ni me castigues con tu ira.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Porque tus saetas descendieron en mí; y sobre mí ha descendido tu mano.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
No hay sanidad en mi carne a causa de tu ira: no hay paz en mis huesos a causa de mi pecado.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Porque mis iniquidades han pasado sobre mi cabeza: como carga pesada, se han agravado sobre mí.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Pudriéronse, y corrompiéronse mis llagas a causa de mi locura.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Estoy encorvado, estoy humillado en gran manera: todo el día ando enlutado.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Porque mis caderas están llenas de ardor: y no hay sanidad en mi carne.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Estoy debilitado y molido en gran manera: rugiendo estoy a causa del alboroto de mi corazón.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Señor, delante de ti están todos mis deseos: y mi suspiro no te es oculto.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Mi corazón está rodeado, me ha dejado mi vigor; y la luz de mis ojos, aun ellos no están conmigo.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Mis amigos, y mis compañeros, se quitaron de delante de mi plaga: y mis cercanos se pusieron lejos.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Y los que buscaban a mi alma armaron lazos: y los que buscaban mi mal, hablaban iniquidades: y todo el día meditaban fraudes.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Y yo, como sordo, no oía: y como un mudo, que no abre su boca.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Y fui como un hombre que no oye: y que no hay en su boca reprensiones.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Porque a ti Jehová esperaba: tú responderás Jehová Dios mío.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Porque decía: Que no se alegren de mí: cuando mi pie resbalaba se engrandecían sobre mí.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Porque yo aparejado estoy a cojear: y mi dolor está delante de mí continuamente.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Por tanto denunciaré mi maldad: congojarme he por mi pecado.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Porque mis enemigos son vivos y fuertes: y hánse aumentado los que me aborrecen sin causa:
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Y pagando mal por bien me son contrarios, por seguir yo lo bueno.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
No me desampares, o! Jehová; Dios mío, no te alejes de mí.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Apresúrate a ayudarme, Señor, que eres mi salud.
