Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Oh Yavé, no me reprendas con tu indignación, Ni me castigues con tu ardiente ira.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Porque tus flechas se clavaron en mí, Y tu mano descendió sobre mí.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Nada íntegro hay en mi cuerpo a causa de tu indignación, Ni hay paz en mis huesos a causa de mi pecado.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Porque mis iniquidades sobrepasan mi cabeza, Y como pesada carga se agravan sobre mí.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Mis heridas hieden y supuran por causa de mi locura.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Estoy encorvado y abatido en gran manera. Todo el día ando ensombrecido
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Porque mis órganos internos están llenos de ardor, Y nada sano hay en mi cuerpo.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Estoy debilitado y molido en extremo. Gimo a causa de la perturbación de mi corazón.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
¡Oh ʼAdonay, ante Ti está todo mi deseo, Y mi suspiro no te es oculto!
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Mi corazón palpita, me falta el vigor, Y aun la luz de mis ojos me falta.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Mis amigos y mis compañeros están lejos de mi herida. Mis allegados permanecen a distancia.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Los que buscan mi vida Me arman trampas. Los que procuran ofenderme Me amenazan con destrucción y traman fraudes todo el día.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Pero yo, como si fuera sordo no escucho, Y soy como un mudo, que no abre su boca.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Sí, soy como un hombre que no oye, Y en cuya boca no hay respuesta.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Porque en Ti, oh Yavé, espero. Tú, ʼAdonay, mi ʼElohim, me responderás.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Porque dije: No se alegren de mí. No se engrandezcan contra mí cuando mi pie resbale,
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Porque estoy a punto de caer Y mi dolor está continuamente ante mí.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Por tanto, confieso mi iniquidad. Me contristé por mi pecado.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Pero mis enemigos son vigorosos y fuertes, Y se aumentaron los que me aborrecen sin causa.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Los que pagan mal por bien me son hostiles, Porque sigo lo bueno.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
¡No me desampares, oh Yavé, mi ʼElohim! ¡No te alejes de mí!
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
¡Apresúrate a socorrerme, oh ʼAdonay, salvación mía!
