Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Oh Gospod, ne oštevaj me v svojem besu niti me ne karaj v svojem silnem nezadovoljstvu.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Kajti tvoje puščice trdno tičijo v meni in tvoja roka me boleče pritiska.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Zaradi tvoje jeze na mojem mesu ni zdravja niti ni v mojih kosteh zaradi mojega greha nobenega počitka.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Kajti moje krivičnosti so presegle mojo glavo, kakor težko breme so zame pretežke.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Moje rane zaudarjajo in so okužene zaradi moje nespametnosti.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Zaskrbljen sem, silno sem sklonjen, ves dan hodim in žalujem.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Kajti moja ledja so napolnjena z gnusno boleznijo in zdravja ni na mojem mesu.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Slaboten sem in boleče zlomljen, vpil sem zaradi nemira v svojem srcu.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Gospod, pred teboj je vse moje hrepenenje in moje stokanje ni skrito pred teboj.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Moje srce trepeta, moja moč me zapušča. Glede svetlobe mojih oči, je tudi ta odšla od mene.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Moji ljubi in moji prijatelji stojijo daleč stran od moje rane in moji sorodniki stojijo daleč stran.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Tudi tisti, ki mi strežejo po življenju, zame postavljajo zanke in tisti, ki iščejo mojo bolečino, govorijo pogubne stvari in si ves dan domišljajo prevare.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Toda jaz, kakor gluh človek, nisem slišal in bil sem nem človek, ki ne odpira svojih ust.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Tako sem bil človek, ki ne sliši in v čigar ustih ni opominov.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Kajti vate zaupam, oh Gospod, ti boš uslišal, oh Gospod, moj Bog.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Kajti rekel sem: » Usliši me, da se ne bi sicer veselili nad menoj. Ko moje stopalo zdrsuje, se poveličujejo proti meni.«
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Kajti pripravljen sem, da se zaustavim in moja bridkost je nenehno pred menoj.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Kajti oznanil bom svojo krivičnost, žalosten bom zaradi svojega greha.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Toda moji sovražniki so živi in oni so močni, in tisti, ki me krivično sovražijo, so pomnoženi.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Tudi tisti, ki vračajo zlo za dobro, so moji nasprotniki, ker sledim stvari, ki je dobra.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Ne zapusti me, oh Gospod. Oh moj Bog, ne bodi daleč od mene.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Podvizaj se, da mi pomagaš, oh Gospod, rešitev moje duše.
