Zsoltárok 38

1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

Gospode! nemoj me karati u gnjevu svojem, niti me nakazati u jarosti svojoj.

2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

Jer strijele tvoje ustrijeliše me, i ruka me tvoja tišti.

3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

Nema zdrava mjesta na tijelu mojem od gnjeva tvojega; nema mira u kostima mojim od grijeha mojega.

4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.

Jer bezakonja moja izaðoše vrh glave moje, kao teško breme otežaše mi.

5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

Usmrdješe se i zagnojiše se rane moje od bezumlja mojega.

6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

Zgrèio sam se i pogurio veoma, vas dan idem sjetan;

7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

Jer sam iznutra pun ognja, i nema zdrava mjesta na tijelu mojem.

8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

Iznemogoh i veoma oslabih, rièem od trzanja srca svojega.

9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

Gospode! pred tobom su sve želje moje, i uzdisanje moje nije od tebe sakriveno.

10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.

Srce moje jako kuca, ostavi me snaga moja, i vid oèiju mojijeh, ni njega mi nema.

11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

Drugovi moji i prijatelji moji videæi rane moje otstupiše, daleko stoje bližnji moji.

12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

Koji traže dušu moju namještaju zamku, i koji su mi zlu radi, govore o pogibli i po vas dan misle o prijevari.

13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

A ja kao gluh ne èujem i kao nijem koji ne otvora usta svojijeh.

14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

Ja sam kao èovjek koji ne èuje ili nema u ustima svojim pravdanja.

15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

Jer tebe, Gospode, èekam, ti odgovaraj za mene, Gospode, Bože moj!

16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

Jer rekoh: da mi se ne svete, i da se ne razmeæu nada mnom, kad se spotakne noga moja.

17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.

Jer sam gotov pasti, i tuga je moja svagda sa mnom.

18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.

Priznajem krivicu svoju, i tužim radi grijeha svojega.

19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,

Neprijatelji moji žive, jaki su, i (sila) ih ima što me nenavide na pravdi.

20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

Koji mi vraæaju zlo za dobro, neprijatelji su mi zato što sam pristao za dobrim.

21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!

Nemoj me ostaviti, Gospode, Bože moj! nemoj se udaljiti od mene.

22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!

Pohitaj u pomoæ meni, Gospode, spasitelju moj!