Zsoltárok 38

1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.

5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.

11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.

18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.

19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,

20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!

22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!