Zsoltárok 38

1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

Salamo nataon’ i Davida. Ho fampahatsiarovana. Jehovah ô, aza ny fahatezeranao no ananaranao ahy; ary aza ny fahaviniranao no amaizanao ahy.

2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

Fa mitsatoka amiko ny zana-tsipìkanao, ary manindry ahy mafy ny tananao,

3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

Tsy misy fahasalamana ny nofoko noho ny fahatezeranao; tsy misy tsy marary ny taolako noho ny fahotako.

4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.

Fa ny heloko efa mihoatra ny lohako; tahaka ny entana mavesatra izy ka tsy zakako.

5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

Maimbo sady mihady ny feriko noho ny hadalako.

6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

Mitanondrika sy mijoretra indrindra aho, ary misaona mandrakariva.

7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

Ary ny vaniako henika ny aretina mahamay, ka tsy misy fahasalamana ny nofoko.

8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

Marikoditra aho sady torovana indrindra; midradradradra aho noho ny fitolokon’ ny foko.

9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

Ry Tompo ô, eo anatrehanao ny faniriako rehetra; ary ny fisentoako tsy mba miafina aminao.

10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.

Miemponempona ny foko, lany ny heriko, ary ny fahiratan’ ny masoko aza efa nandao ahy.

11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

Ny olo-malalako sy ny sakaizako aza efa manalavitra ny fahoriako; Ary ny havako mijanona eny lavitra eny.

12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

Mamela-pandrika izay mitady ny aiko; ary izay mitady hanimba ahy miteny fanimbana, sy misaim-pitaka mandrakariva.

13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

Fa izaho dia tahaka ny marenina ka tsy mandre, ary tahaka ny moana ka tsy mahaloa-bava;

14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

Eny, dia tahaka ny olona tsy mandre, sady tsy misy teny havaly eo am-bavany.

15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

Fa ianao no antenaiko Jehovah ô; ianao no hamaly, ry Tompo Andriamanitra ô.

16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

Fa hoy izaho: sao dia hifalian’ izy ireo anie aho; ary raha mibolisatra ny tongotro, dia hirehareha amiko izy.

17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.

Fa efa ho lavo aho, ary ny fanaintainako dia tsaroako mandrakariva.

18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.

Fa ny heloko no hambarako; matahotra aho noho ny fahotako.

19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,

Fa ny fahavaloko velona ihany sady mahery; ary maro no mandrafy ahy tsy ahoan-tsy ahoana;

20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

Ary mamaly ratsy ny soa izy ireo ka mandrafy ahy ho valin’ ny fanarahako ny tsara.

21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!

Aza mahafoy ahy, Jehovah ô; Ry Andriamanitro ô, aza manalavitra ahy.

22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!

Faingàna hamonjy ahy, ry Tompo, Mpamonjy ahy ô.