Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Dāvida dziesma, par piemiņu. Kungs, nesodi mani Savā dusmībā, un nepārmāci mani Savā bardzībā.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Jo Tavas bultas man ir iespiedušās, un Tava roka pār mani nolaidusies.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Nekādas veselības nav pie manas miesas caur Tavu dusmību, nekāda miera nav manos kaulos caur maniem grēkiem.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Jo mani noziegumi iet pāri pār manu galvu, kā grūta nasta tie man palikuši par daudz grūti.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Manas vātis smird un tek manas ģeķības dēļ.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Es eju salīcis un ļoti nospiests, cauru dienu es eju noskumis.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Jo manas iekšas ir moku pilnas, nekādas veselības nav pie manas miesas.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Es esmu pavisam sastindzis un sasists, es kaucu savas sirds vaimanās.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Kungs, Tavā priekšā ir visa mana kārošana, un mana nopūšanās Tev nav apslēpta.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Mana sirds trīc, mans spēks mani atstājis, arī pat manu acu gaismiņas man vairs nav.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Mani mīļie un mani draugi stāv tālu nost no manas mocības, un mani tuvākie stāv no tālienes.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Un kas manu dvēseli meklē, liek man valgus, un kas manu nelaimi meklē, runā postu un izdomā viltību cauru dienu.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Bet es esmu kā kurls, kas nedzird, un kā mēms, kas neatver savu muti.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Un es esmu kā vīrs, kas nedzird, un kam mutē vārdu pretim nav.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Jo es gaidu, Kungs, uz Tevi, Tu paklausīsi, Kungs, mans Dievs.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Jo es sacīju: lai tie par mani nepriecājās; kad mana kāja šaubās, tad tie lai nelielās pret mani.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Jo es esmu pie pašas krišanas un manas sāpes ir vienmēr manā priekšā.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Jo savu noziegumu es izsūdzu, un man ir bail manu grēku dēļ.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Bet mani ienaidnieki dzīvo un ir vareni, un kas mani par nepatiesu ienīst, tie vairojās.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Un kas ļaunu par labu maksā, tie stāv man pretim, tāpēc ka es uz labu dzenos.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Neatstājies no manis, Kungs, mans Dievs! neesi tālu no manis nost,
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Steidzies man palīgā, Kungs, mana pestīšana!
