Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
psalmus David in rememorationem de sabbato Domine ne in furore tuo arguas me neque in ira tua corripias me
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
quoniam sagittae tuae infixae sunt mihi et confirmasti super me manum tuam
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
non est sanitas carni meae a facie irae tuae non est pax ossibus meis a facie peccatorum meorum
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
quoniam iniquitates meae supergressae sunt caput meum sicut onus grave gravatae sunt super me
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
putruerunt et corruptae sunt cicatrices meae a facie insipientiae meae
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
miser factus sum et curvatus sum usque ad finem tota die contristatus ingrediebar
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
quoniam lumbi mei impleti sunt inlusionibus et non est sanitas in carne mea
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
adflictus sum et humiliatus sum nimis rugiebam a gemitu cordis mei
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Domine ante te omne desiderium meum et gemitus meus a te non est absconditus
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
cor meum conturbatum est dereliquit me virtus mea et lumen oculorum meorum et ipsum non est mecum
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
amici mei et proximi mei adversus me adpropinquaverunt et steterunt et qui iuxta me erant de longe steterunt
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
et vim faciebant qui quaerebant animam meam et qui inquirebant mala mihi locuti sunt vanitates et dolos tota die meditabantur
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
ego autem tamquam surdus non audiebam et sicut mutus non aperiens os suum
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
et factus sum sicut homo non audiens et non habens in ore suo redargutiones
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
quoniam in te Domine speravi tu exaudies Domine Deus meus
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
quia dixi nequando supergaudeant mihi inimici mei et dum commoventur pedes mei super me magna locuti sunt
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
quoniam ego in flagella paratus et dolor meus in conspectu meo semper
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
quoniam iniquitatem meam adnuntiabo et cogitabo pro peccato meo
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
inimici autem mei vivent et firmati sunt super me et multiplicati sunt qui oderunt me inique
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
qui retribuunt mala pro bonis detrahebant mihi quoniam sequebar bonitatem
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
non derelinquas me Domine Deus meus ne discesseris a me
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
intende in adiutorium meum Domine salutis meae
