Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
