Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Zabura ta Dawuda. Roƙo ne. Ya Ubangiji, kada ka tsawata mini cikin fushinka ko ka hore ni cikin hasalarka.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Gama kibiyoyinka sun soke ni, hannunka kuma ya fāɗo a kaina.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Saboda hasalarka babu lafiya a jikina; ƙasusuwana ba lafiya saboda zunubina.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Laifofina sun mamaye ni kamar nauyin da ya sha ƙarfin ɗauka.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Miyakuna sun ruɓe suna kuma wari saboda wawancina na zunubi.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
An tanƙware ni aka kuma ƙasƙantar da ni; dukan yini ina ta kuka.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Bayana yana fama da zazzaɓi; babu lafiya a jikina.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Na gaji sharkaf an kuma ragargaza ni; ina nishi da wahala a cikin zuciyata.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Dukan bukatata tana a shimfiɗe a gabanka, ya Ubangiji; ajiyar zuciyata ba ta ɓoyuwa daga gare ka.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Zuciyata na bugu, ƙarfina kuma ya ƙare, har ma haske ya rabu da idanuna.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Abokaina da maƙwabtana sun guje ni saboda miyakuna; maƙwabtana ba sa zuwa kusa.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Waɗanda suke neman raina sun sa tarkonsu, waɗanda suke so su cuce ni suna zance lalatar da ni; yini sukutum suna ƙulla mini maƙarƙashiya.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Ni kamar kurma ne, wanda ba ya ji, kamar bebe, wanda ba ya iya buɗe bakinsa.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Na zama kamar mutumin da ba ya ji, wanda bakinsa ba ya iya ba da amsa.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Na dogara gare ka, ya Ubangiji; za ka amsa, ya Ubangiji Allahna.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Gama na ce, “Kada ka bar su su yi farin ciki a kaina ko su yi kirari a kaina sa’ad da ƙafata ta yi santsi.”
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Gama ina gab da fāɗuwa, kuma cikin azaba nake kullum.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Na furta laifina; na damu da zunubina.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Da yawa ne masu gāba da ni da ƙarfi; waɗanda suke kina ba dalili sun yi yawa.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Waɗanda suke sāka alherina da mugunta, suna cin zarafina sa’ad da nake bin abin da yake daidai.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Ya Ubangiji, kada ka yashe ni; kada ka yi nesa da ni, ya Allahna.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Zo da sauri ka taimake ni, Ya Ubangiji Mai Cetona.
