Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Ein Psalm Davids. Zum Gedächtnis. HERR, strafe mich nicht in deinem Zorn, züchtige mich nicht in deinem Grimm;
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
denn deine Pfeile haben mich getroffen, und deine Hand liegt schwer auf mir.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Es ist nichts Unversehrtes an meinem Fleisch vor deinem Zorn, kein Friede in meinen Gebeinen wegen meiner Sünde.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Denn meine Schulden gehen über mein Haupt; wie eine schwere Last sind sie mir zu schwer geworden.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Meine Wunden stinken und eitern von meiner Torheit.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Ich bin tief gebeugt und niedergedrückt; ich gehe traurig einher den ganzen Tag;
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
denn meine Lenden sind ganz entzündet, und es ist nichts Gesundes an meinem Fleisch.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Ich bin ganz kraftlos und zermalmt; ich heule vor Unruhe meines Herzens.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
O Herr, mein ganzes Verlangen sei dir vorgelegt, und mein Seufzen sei dir nicht verborgen!
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Mein Herz pocht heftig, meine Kraft hat mich verlassen, und das Licht meiner Augen ist nicht bei mir.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Meine Lieben und Freunde treten beiseite wegen meiner Plage, und meine Nächsten stehen von ferne;
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
die aber, welche mir nach dem Leben trachten, legen mir Schlingen, und die mein Unglück suchen, besprechen meinen Untergang und ersinnen Lügen den ganzen Tag.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Ich aber bin wie ein Tauber und höre nichts, und wie ein Stummer, der seinen Mund nicht auftut.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Und ich bin wie einer, der nichts hört, und in dessen Mund kein Widerspruch ist.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Denn auf dich, HERR, hoffe ich; du wirst antworten, Herr, mein Gott!
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Denn wenn ich redete, wie würden sie sich über mich freuen! Wenn mein Fuß ins Wanken geriete, wie würden sie frohlocken über mich!
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Denn ich bin nahe daran zu fallen, und mein Schmerz ist immerdar vor mir.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Denn ich bekenne meine Schuld und bin bekümmert wegen meiner Sünde.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Aber die mich grundlos befeinden, sind mächtig, und derer, die mich unter falschem Vorwand hassen, sind viele.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Die mir Gutes mit Bösem vergelten, sind mir feind, weil ich dem Guten nachjage.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Verlaß mich nicht, o HERR! Mein Gott, sei nicht fern von mir!
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Eile mir zu helfen, o Herr, mein Heil!
