< Zsoltárok 38 >

1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Ein Psalm Davids, zum Gedächtnis. HERR, strafe mich nicht in deinem Zorn und züchtige mich nicht in deinem Grimm.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Denn deine Pfeile stecken in mir, und deine Hand drückt mich.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Es ist nichts Gesundes an meinem Leibe vor deinem Drohen und ist kein Friede in meinen Gebeinen vor meiner Sünde.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Denn meine Sünden gehen über mein Haupt; wie eine schwere Last sind sie mir zu schwer geworden.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Meine Wunden stinken und eitern vor meiner Torheit.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Ich gehe krumm und sehr gebückt; den ganzen Tag gehe ich traurig.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Denn meine Lenden verdorren ganz, und ist nichts Gesundes an meinem Leibe.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Es ist mir gar anders denn zuvor, und ich bin sehr zerstoßen. Ich heule vor Unruhe meines Herzens.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Herr, vor dir ist alle meine Begierde, und mein Seufzen ist dir nicht verborgen.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Mein Herz bebt, meine Kraft hat mich verlassen, und das Licht meiner Augen ist nicht bei mir.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Meine Lieben und Freunde treten zurück und scheuen meine Plage, und meine Nächsten stehen ferne.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Und die mir nach dem Leben trachten, stellen mir nach; und die mir übelwollen, reden, wie sie Schaden tun wollen, und gehen mit eitel Listen um.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Ich aber muß sein wie ein Tauber und nicht hören, und wie ein Stummer, der seinen Mund nicht auftut,
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
und muß sein wie einer, der nicht hört und der keine Widerrede in seinem Munde hat.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Aber ich harre, HERR, auf dich; du, Herr, mein Gott, wirst erhören.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Denn ich denke: Daß sie sich ja nicht über mich freuen! Wenn mein Fuß wankte, würden sie sich hoch rühmen wider mich.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Denn ich bin zu Leiden gemacht, und mein Schmerz ist immer vor mir.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Denn ich zeige meine Missetat an und sorge wegen meiner Sünde.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Aber meine Feinde leben und sind mächtig; die mich unbillig hassen, derer ist viel.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Und die mir Arges tun um Gutes, setzen sich wider mich, darum daß ich an dem Guten halte.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Verlaß mich nicht, HERR! Mein Gott, sei nicht ferne von mir!
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Eile, mir beizustehen, Herr, meine Hilfe.

< Zsoltárok 38 >