Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Ein Psalm Davids zum Gedächtnis. HERR, strafe mich nicht in deinem Zorn und züchtige mich nicht in deinem Grimm!
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Denn deine Pfeile stecken in mir, und deine Hand drücket mich.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Es ist nichts Gesundes an meinem Leibe vor deinem Dräuen, und ist kein Friede in meinen Gebeinen vor meiner Sünde.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Denn meine Sünden gehen über mein Haupt, wie eine schwere Last sind sie mir zu schwer worden.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Meine Wunden stinken und eitern vor meiner Torheit.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Ich gehe krumm und sehr gebückt; den ganzen Tag gehe ich traurig.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Denn meine Lenden verdorren ganz, und ist nichts Gesundes an meinem Leibe.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Es ist mit mir gar anders und bin sehr zerstoßen. Ich heule vor Unruhe meines Herzens.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
HERR, vor dir ist alle meine Begierde und mein Seufzen ist dir nicht verborgen.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Mein Herz bebet, meine Kraft hat mich verlassen, und das Licht meiner Augen ist nicht bei mir.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Meine Lieben und Freunde stehen gegen mich und scheuen meine Plage, und meine Nächsten treten ferne.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Und die mir nach der Seele stehen, stellen mir; und die mir übel wollen, reden, wie sie Schaden tun wollen, und gehen mit eitel Listen um.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Ich aber muß sein wie ein Tauber und nicht hören, und wie ein Stummer, der seinen Mund nicht auftut.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Und muß sein wie einer, der nicht höret und der keine Widerrede in seinem Munde hat.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Aber ich harre, HERR, auf dich; du, HERR, mein Gott, wirst erhören.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Denn ich denke, daß sie ja sich nicht über mich freuen. Wenn mein Fuß wankete; würden sie sich hoch rühmen wider mich.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Denn ich bin zu Leiden gemacht, und mein Schmerz ist immer vor mir.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Denn ich zeige meine Missetat an und sorge für meine Sünde.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Aber meine Feinde leben und sind mächtig; die mich unbillig hassen, sind groß.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Und die mir Arges tun um Gutes, setzen sich wider mich, darum daß ich ob dem Guten halte.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Verlaß mich nicht, HERR, mein Gott; sei nicht ferne von mir!
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
