Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Ein Psalm Davids, um in Erinnerung zu bringen. Jahwe, nicht in deinem Zorne strafe mich und nicht in deinem Grimme züchtige mich!
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Denn deine Pfeile haben sich in mich herabgesenkt, und deine Hand fuhr herab auf mich.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
An meinem Leibe blieb nichts unversehrt infolge deines Grimms, nichts heil an meinen Gebeinen infolge meiner Sünde.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Denn meine Verschuldungen gehen über mein Haupt; wie eine schwere Last sind sie mir zu schwer.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Es stinken, es eitern meine Beulen infolge meiner Thorheit.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Ich bin überaus gekrümmt, gebeugt; immerfort gehe ich trauernd einher.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Denn meine Lenden sind voll Brand, und an meinem Leibe blieb nichts unversehrt.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Ich bin überaus erstarrt und zerschlagen; ich stöhne lauter, als ein Löwe brüllt.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
O Herr, all' mein Begehren ist dir offenbar, und mein Seufzen ist dir nicht verborgen.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Mein Herz pocht heftig, meine Kraft hat mich verlassen; selbst meiner Augen Licht ist nicht bei mir.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Die mich liebten und mir freund waren, treten abseits bei meiner Pein, und die mir nahe standen, halten sich fern.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Und die mir nach dem Leben trachten, legten Schlingen, und die mein Unglück suchen, beschlossen Verderben und sinnen immerfort auf Trug.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Ich aber, gleich einem Tauben, höre nicht und bin wie ein Stummer, der seinen Mund nicht aufthut.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Ich ward wie einer, der nicht hört, in dessen Munde keine Widerrede ist.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Denn auf dich, Jahwe, habe ich geharrt; du wirst erhören, Herr, mein Gott.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Denn ich spreche: daß sie nur nicht über mich frohlocken! Da mein Fuß wankte, thaten sie groß wider mich.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Denn ich bin des Hinfallens gewärtig, und mein Schmerz verläßt mich nie.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Denn meine Schuld muß ich bekennen, gräme mich wegen meiner Sünde.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Aber zahlreich sind, die mich ohne Ursache anfeinden, und viel sind derer, die mich grundlos hassen.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Indem sie mir Gutes mit Bösem vergelten, befehden sie mich, dafür, daß ich dem Guten nachjage.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Verlaß mich nicht, Jahwe; mein Gott, sei nicht fern von mir!
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Eile mir zu Hilfe, Herr, mein Heil!
