Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Ein Lied; von David, zum Erlernen. Bestraf mich nicht in Deinem Zorne, Herr! In Deinem Grimme züchtige mich nicht noch mehr!
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Denn Deine Pfeile sind gar tief in mich gedrungen, und Deine Hand liegt schwer auf mir.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
An meinem Fleische ist nichts heil ob Deinem Zorn, nichts unversehrt an meinem Leib ob meiner Sünde.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Denn meine Sünden übersteigen mir das Haupt, sind mir zu schwer, wie eine ungeheure Last.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Und eiternd faulen meine Wunden um meiner Torheit willen.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Ich winde mich und krümme mich so heftig und allzeit gehe ich betrübt einher.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
In meinem Innern wühlt der Brand; an meinem Leib ist nichts Gesundes.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Ich bin gelähmt, zermalmt und stöhne; mir klopft das Herz.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Vor Dir liegt jeder meiner Wünsche offen, Herr; mein Seufzen ist Dir nicht verborgen.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Mir pocht das Herz und steht mir still, und meine Kraft, mein Augenlicht versagen mir den Dienst.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Die Freunde und Gefährten treten zurück vor meiner Plage; fern stehen die Verwandten mir.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Die auf mein Leben lauern, legen Schlingen, und die mein Unglück suchen, drohen mit Verderben und schmieden täglich Ränke.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Und ich? Ich bin wie taub und höre nichts, bin wie ein Stummer, der den Mund nicht öffnet,
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
bin wie ein Mensch, der nichts versteht und keinen Widerspruch im Munde führt.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Denn ich vertraue, Herr, auf Dich; Du Herr, mein Gott, wirst Rede stehen,
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Weil ich mir sag, sie dürfen meiner nimmer spotten, und glitte aus mein Fuß, nicht über mich frohlocken.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Schon bin ich ja dem Falle nah, stets meiner Schwäche mir bewußt.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Denn ich bekenne meine Schuld und gräme mich um meine Sünde.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Doch zahlreich sind, die unverschuldet mich befeinden, und viele, die mich grundlos hassen,
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
und die mit Bösem Gutes mir vergelten, mich lästern, daß ich nach dem Guten strebe.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Verlaß mich nicht, o Herr! Mein Gott, entfern Dich nicht von mir!
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Zu meinem Schutze schnell herbei! Zu Hilfe, Herr!
