Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Psaume de David, pour réduire en mémoire. Eternel, ne me reprends point en ta colère, et ne me châtie point en ta fureur.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Car tes flèches sont entrées en moi, et ta main s'est appesantie sur moi.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Il n'y a rien d'entier en ma chair, à cause de ton indignation; ni de repos dans mes os, à cause de mon péché.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Car mes iniquités ont surmonté ma tête, elles se sont appesanties comme un pesant fardeau, au-delà de mes forces.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Mes plaies sont pourries [et] coulent, à cause de ma folie.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Je suis courbé et penché outre mesure; je marche en deuil tout le jour.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Car mes aines sont remplies d'inflammation, et dans ma chair il [n'y a] rien d'entier.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Je suis affaibli et tout brisé, je rugis du grand frémissement de mon cœur.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Seigneur, tout mon désir est devant toi, et mon gémissement ne t'est point caché.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Mon cœur est agité çà et là, ma force m'a abandonné, et la clarté aussi de mes yeux: même ils ne sont plus avec moi.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Ceux qui m'aiment, et même mes intimes amis, se tiennent loin de ma plaie, et mes proches se tiennent loin de [moi].
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Et ceux qui cherchent ma vie, m'ont tendu des filets, et ceux qui cherchent ma perte, parlent de calamités, et songent des tromperies tout le jour.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Mais moi je n'entends non plus qu'un sourd, et je suis comme un muet qui n'ouvre point sa bouche.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Je suis, dis-je, comme un homme qui n'entend point, et qui n'a point de réplique en sa bouche.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Puisque je me suis attendu à toi, ô Eternel, tu me répondras, Seigneur mon Dieu!
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Car j'ai dit: [Il faut prendre garde] qu'ils ne triomphent de moi: quand mon pied glisse, ils s'élèvent contre moi.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Quand je suis prêt à clocher; et que ma douleur est continuellement devant moi;
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Quand je déclare mon iniquité [et] que je suis en peine pour mon péché.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Cependant mes ennemis, qui sont vivants, se renforcent, et ceux qui me haïssent à tort se multiplient.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Et ceux qui me rendent le mal pour le bien, me sont contraires, parce que je recherche le bien.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Eternel, ne m'abandonne point; mon Dieu! ne t'éloigne point de moi.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Hâte-toi de venir à mon secours, Seigneur, qui es ma délivrance.
