Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
Psaume de David. Pour souvenir. Éternel! Ne me punis pas dans ta colère, Et ne me châtie pas dans ta fureur.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
Car tes flèches m’ont atteint, Et ta main s’est appesantie sur moi.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Il n’y a rien de sain dans ma chair à cause de ta colère, Il n’y a plus de vigueur dans mes os à cause de mon péché.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Car mes iniquités s’élèvent au-dessus de ma tête; Comme un lourd fardeau, elles sont trop pesantes pour moi.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Mes plaies sont infectes et purulentes, Par l’effet de ma folie.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Je suis courbé, abattu au dernier point; Tout le jour je marche dans la tristesse.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Car un mal brûlant dévore mes entrailles, Et il n’y a rien de sain dans ma chair.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
Je suis sans force, entièrement brisé; Le trouble de mon cœur m’arrache des gémissements.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Seigneur! Tous mes désirs sont devant toi, Et mes soupirs ne te sont point cachés.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Mon cœur est agité, ma force m’abandonne, Et la lumière de mes yeux n’est plus même avec moi.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
Mes amis et mes connaissances s’éloignent de ma plaie, Et mes proches se tiennent à l’écart.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Ceux qui en veulent à ma vie tendent leurs pièges; Ceux qui cherchent mon malheur disent des méchancetés, Et méditent tout le jour des tromperies.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
Et moi, je suis comme un sourd, je n’entends pas; Je suis comme un muet, qui n’ouvre pas la bouche.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Je suis comme un homme qui n’entend pas, Et dans la bouche duquel il n’y a point de réplique.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Éternel! C’est en toi que j’espère; Tu répondras, Seigneur, mon Dieu!
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Car je dis: Ne permets pas qu’ils se réjouissent à mon sujet, Qu’ils s’élèvent contre moi, si mon pied chancelle!
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Car je suis près de tomber, Et ma douleur est toujours devant moi.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Car je reconnais mon iniquité, Je suis dans la crainte à cause de mon péché.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
Et mes ennemis sont pleins de vie, pleins de force; Ceux qui me haïssent sans cause sont nombreux.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Ils me rendent le mal pour le bien; Ils sont mes adversaires, parce que je recherche le bien.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Ne m’abandonne pas, Éternel! Mon Dieu, ne t’éloigne pas de moi!
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Viens en hâte à mon secours, Seigneur, mon salut!
