Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
A Psalm by David, for a memorial. LORD, don’t rebuke me in your wrath, neither chasten me in your hot displeasure.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
For your arrows have pierced me, your hand presses hard on me.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
There is no soundness in my flesh because of your indignation, neither is there any health in my bones because of my sin.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
For my iniquities have gone over my head. As a heavy burden, they are too heavy for me.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
My wounds are loathsome and corrupt because of my foolishness.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
I am in pain and bowed down greatly. I go mourning all day long.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
For my waist is filled with burning. There is no soundness in my flesh.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
I am faint and severely bruised. I have groaned by reason of the anguish of my heart.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Lord, all my desire is before you. My groaning is not hidden from you.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
My heart throbs. My strength fails me. As for the light of my eyes, it has also left me.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
My lovers and my friends stand aloof from my plague. My kinsmen stand far away.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
They also who seek after my life lay snares. Those who seek my hurt speak mischievous things, and meditate deceits all day long.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
But I, as a deaf man, don’t hear. I am as a mute man who doesn’t open his mouth.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Yes, I am as a man who doesn’t hear, in whose mouth are no reproofs.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
For I hope in you, LORD. You will answer, Lord my God.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
For I said, “Don’t let them gloat over me, or exalt themselves over me when my foot slips.”
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
For I am ready to fall. My pain is continually before me.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
For I will declare my iniquity. I will be sorry for my sin.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
But my enemies are vigorous and many. Those who hate me without reason are numerous.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
They who render evil for good are also adversaries to me, because I follow what is good.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Don’t forsake me, LORD. My God, don’t be far from me.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Hurry to help me, Lord, my salvation.
