Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
A Melody of David. To bring to Remembrance. O Yahweh, do not, in thine anger, correct me, nor, in thy wrath, chastise me;
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
For, thine arrows, have sunk down into me, and thy hand, presseth heavily upon me.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
There is no soundness in my flesh, By reason of thine indignation, There is no peace in my bones, By reason of my sin;
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
For, mine iniquities, have passed over my head, Like a heavy burden, they are too heavy for me:
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
My wounds are of bad odour—they have festered, by reason of my folly:
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
I am bent, I am bowed down very low. All the day, have I gloomily walked;
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
For, my loins, are filled with inflammation, and there is no soundness in my flesh:
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
I am benumbed and crushed exceedingly, —I have cried aloud because of the groaning of my heart.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
O My Lord! before thee, is all my longing, and, my sighing, from thee, hath not been hid:
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
My heart, fluttereth, my strength hath forsaken me, and, as for the light of mine eyes, even they, are not with me:
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
My lovers, and my friends, from before my stroke, stand aloof, —and, my near ones, far away, do stand:
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
Yea they who are seeking my life, have laid snares, and they who are asking my harm, have threatened engulfing ruin, And, deceitful things—all day long, do they mutter.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
But, I, as one deaf, will not hear, —and as one dumb, who will not open his mouth:
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Thus have I become as a man who cannot hear, in whose mouth are no arguments:
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Because, for thee, O Yahweh, have I waited, Thou, wilt answer, O Adonay, my God!
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
For I said, Lest they rejoice over me! When my feet were tottering, against me, have they magnified themselves:
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
For, I, to halt, am ready, and, my pain, is before me continually;
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
For, mine iniquity, will I declare, I shall be anxious because of my sin;
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
And, my foes, are alive—have become strong, —and multiplied are they who hate me for false cause:
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Even they who are repaying evil for good, accuse me because I pursue the good.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Do not forsake me, O Yahweh, My God! be not far from me:
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Make haste to help me, My Lord, my deliverance!
