Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
A PSALM OF DAVID. “TO CAUSE TO REMEMBER.” YHWH, do not reprove me in Your wrath, Nor discipline me in Your fury.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
For Your arrows have come down on me, And You let down Your hand on me.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Soundness is not in my flesh, Because of Your indignation, Peace is not in my bones, Because of my sin.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
For my iniquities have passed over my head, As a heavy burden—too heavy for me.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Stunk—my wounds have become corrupt, Because of my folly.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
I have been bent down, I have been bowed down—to excess, I have gone mourning all the day.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
For my flanks have been full of drought, And soundness is not in my flesh.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
I have been feeble and struck—to excess, I have roared from disquietude of heart.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Lord, all my desire [is] before You, And my sighing has not been hid from You.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
My heart [is] panting, my power has forsaken me, And the light of my eyes, Even they are not with me.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
My lovers and my friends stand aloof from before my plague. And my neighbors have stood far off.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
And those seeking my soul lay a snare, And those seeking my evil Have spoken mischievous things, And they meditate [on] deceits all the day.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
And I, as deaf, do not hear. And as a mute one who does not open his mouth.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Indeed, I am as a man who does not hear, And in his mouth are no reproofs.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
Because for You, O YHWH, I have waited, You answer, O Lord my God.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
When I said, “Lest they rejoice over me, In the slipping of my foot they magnified themselves against me.”
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
For I am ready to halt, And my pain [is] continually before me.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
For I declare my iniquity, I am sorry for my sin.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
And my enemies [are] lively, They have been strong, and those hating me without cause, Have been multiplied.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
And those paying evil for good accuse me, Because of my pursuing good.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Do not forsake me, O YHWH, My God, do not be far from me,
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Hurry to help me, O Lord, my salvation!
