Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
A Psalm of David, to make memorial. O LORD, rebuke me not in Thine anger; neither chasten me in Thy wrath.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
For Thine arrows are gone deep into me, and Thy hand is come down upon me.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
There is no soundness in my flesh because of Thine indignation; neither is there any health in my bones because of my sin.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
For mine iniquities are gone over my head; as a heavy burden they are too heavy for me.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
My wounds are noisome, they fester, because of my foolishness.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
I am bent and bowed down greatly; I go mourning all the day.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
For my loins are filled with burning; and there is no soundness in my flesh.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
I am benumbed and sore crushed; I groan by reason of the moaning of my heart.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Lord, all my desire is before Thee; and my sighing is not hid from Thee.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
My heart fluttereth, my strength faileth me; as for the light of mine eyes, it also is gone from me.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
My friends and my companions stand aloof from my plague; and my kinsmen stand afar off.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
They also that seek after my life lay snares for me; and they that seek my hurt speak crafty devices, and utter deceits all the day.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
But I am as a deaf man, I hear not; and I am as a dumb man that openeth not his mouth.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Yea, I am become as a man that heareth not, and in whose mouth are no arguments.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
For in Thee, O LORD, do I hope; Thou wilt answer, O Lord my God.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
For I said: 'Lest they rejoice over me; when my foot slippeth, they magnify themselves against me.'
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
For I am ready to halt, and my pain is continually before me.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
For I do declare mine iniquity; I am full of care because of my sin.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
But mine enemies are strong in health; and they that hate me wrongfully are multiplied.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
They also that repay evil for good are adversaries unto me, because I follow the thing that is good.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Forsake me not, O LORD; O my God, be not far from me.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Make haste to help me, O LORD, my salvation.
