< Zsoltárok 38 >

1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
A psalm for David, for a remembrance of the sabbath. Rebuke me not, O Lord, in thy indignation; nor chastise me in thy wrath.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
For thy arrows are fastened in me: and thy hand hath been strong upon me.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
There is no health in my flesh, because of thy wrath: there is no peace for my bones, because of my sins.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
For my iniquities are gone over my head: and as a heavy burden are become heavy upon me.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
My sores are putrified and corrupted, because of my foolishness.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
I am become miserable, and am bowed down even to the end: I walked sorrowful all the day long.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
For my loins are filled with illusions; and there is no health in my flesh.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
I am afflicted and humbled exceedingly: I roared with the groaning of my heart.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Lord, all my desire is before thee, and my groaning is not hidden from thee.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
My heart is troubled, my strength hath left me, and the light of my eyes itself is not with me.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
My friends and my neighbours have drawn near, and stood against me. And they that were near me stood afar off:
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
And they that sought my soul used violence. And they that sought evils to me spoke vain things, and studied deceits all the day long.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
But I, as a deaf man, heard not: and as a dumb man not opening his mouth.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
And I became as a man that heareth not: and that hath no reproofs in his mouth.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
For in thee, O Lord, have I hoped: thou wilt hear me, O Lord my God.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
For I said: Lest at any time my enemies rejoice over me: and whilst my feet are moved, they speak great things against me.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
For I am ready for scourges: and my sorrow is continually before me.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
For I will declare my inequity: and I will think for my sin.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
But my enemies live, and are stronger that I: and they hate me wrongfully are multiplied.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
They that render evil for good, have detracted me, because I followed goodness.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Forsake me not, O Lord my God: do not thou depart from me.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Attend unto my help, O Lord, the God of my salvation.

< Zsoltárok 38 >