Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
A Psalm of David, to bring to remembrance. Jehovah, rebuke me not in thy wrath; neither chasten me in thy hot displeasure.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
For thine arrows stick fast in me, and thy hand cometh down upon me.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
There is no soundness in my flesh because of thine indignation; no peace in my bones, because of my sin.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
For mine iniquities are gone over my head: as a heavy burden they are too heavy for me.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
My wounds stink, they are corrupt, because of my foolishness.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
I am depressed; I am bowed down beyond measure; I go mourning all the day.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
For my loins are full of burning, and there is no soundness in my flesh.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
I am faint and broken beyond measure; I roar by reason of the agitation of my heart.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Lord, all my desire is before thee, and my sighing is not hid from thee.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
My heart throbbeth, my strength hath left me; and the light of mine eyes, it also is no more with me.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
My lovers and mine associates stand aloof from my stroke; and my kinsmen stand afar off.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
And they that seek after my life lay snares [for me]; and they that seek my hurt speak mischievous things, and meditate deceits all the day long.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
But I, as a deaf [man], hear not; and am as a dumb man that openeth not his mouth.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Yea, I am as a man that heareth not, and in whose mouth are no reproofs.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
For in thee, Jehovah, do I hope: thou wilt answer, O Lord my God.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
For I said, Let them not rejoice over me! When my foot slipped, they magnified [themselves] against me.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
For I am ready to halt, and my pain is continually before me.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
For I will declare mine iniquity, I am grieved for my sin.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
But mine enemies are lively, they are strong; and they that hate me wrongfully are multiplied:
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
And they that render evil for good are adversaries unto me; because I pursue what is good.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Forsake me not, Jehovah; O my God, be not far from me.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Make haste to help me, O Lord, my salvation.
